A stílus ismertetése
A kortárstánc elnevezés egy összetett és átfogó technikát jelöl, amely épít a 20. században kialakult különböző technika és stílus rendszerekre, úgymint Graham–, Limón– és Cunningham–technika. Ezen kívül beépíti mozgásanyagába és szemléletébe a „Release” (ellazulás) technika, az improvizáció és kontakt improvizáció elveit, gondolatait, szempontrendszereit és gyakorlatait. Alapgondolata a test természetes irányvonalainak használata, a gazdaságos energiahasználat, a széles és választékos mozgásrepertoár és a test mozgáslehetőségeinek kiaknázása. Sajátossága, hogy dinamikusan változik és képviseli az adott kor táncnyelvezetének irányvonalait, kapcsolatban van a kortárs művészet egyéb területeivel és fejlődésében teret ad egyéni gondolatoknak, irányoknak.
A táncosok felfedezhetik a test természetes és sajátos mozgás lehetőségeit, és ezeken keresztül testismeretre és testtudatra tehetnek szert. Tágítja a fizikai mozgásos képességek határait, ösztönzi az önálló gondolkodást és munkavégzést, elősegíti a kreativitás fejlődését, kialakítja és fejleszti a tánc és az egészséges életmód kapcsolatán alapuló életvitelt. A kortárstánc művelői megélik a társművészetekkel kapcsolatos kreatív alkotó folyamatot, és megtalálják a tánckifejezés egyéni útjait.
